Már egész kicsi korunktól fogva hallgatunk zenét. Hiszen sok kismama már a pocakban lévő babájának kapcsol be különböző zenéket. De persze ne szaladjunk ennyire előre…
Minden kornak megvan a maga zenéje
Fent már említettem, hogy már pocaklakóként hallgatnak a gyerekek zenét. Aztán később ahogyan nőnek, egyre jobban felfigyelnek minden féle zenére, vagy csak egy egyszerű zajra is. Szeretik a csörgő, zenélő, zörgő játékokat. Hiszen ha kell, erre nyugszanak meg, hiszen manapság az össze kiságyra szerelhető játék zenél.
Bölcsödében, és óvodában is figyelnek arra, hogy megfelelő hangokat, zenéket hallgassanak. Sőt emlékszem, a mi gyerekeinknél kapcsoltak be a délutáni alváshoz zenét, vagy éppen egy hangos mesét. nagyon szerették, megnyugtató volt, és ha csak pihent valaki, akkor is csendben 
végighallgatta, mert érdekelte.
Az iskolás korszak az már teljesen más. Egyre kevésbé lesz befolyásolható a gyermek, hogy mit hallgasson, és körülbelül kamasz korra már kialakul, hogy mit szeret hallgatni, és persze azt is a legmagasabb hangerőn. Persze mindannyian átestünk ezen a korszakon. A hangos zene hallgatás, a lányok szeretnek énekelni is.
A hangulatunk, és a zenék
Ha szomorúak vagyunk, zenét hallgatunk azért, hogy felvidítson bennünket, vagy egyszerűen csak azért, hogy jól kisírhassuk magunkat. Persze az is előfordul, hogy szerelmi bánatunk van, és azért hallgatunk egy egy számot meg akár többször is.
Akkor is zenét hallgatunk, ha vidámak vagyunk, szórakozni akarunk, táncolni, bulizni.
De ha egy meghitt vacsorára vágyunk a kedvesünkkel, akkor is szól egy halk zene. De lehet ez bármilyen alkalom, hiszen egy esküvő, vagy egy temetés is elengedhetetlen zene nélkül.
A zene mindig is része volt az életünknek, és az is lesz. Legyünk szomorúak, vagy vidámak, ha olyan kedvünk tartja, hallgassunk bátran zenét, ha ez nekünk jól esik.