Nagyon sok zenekarért rajongok, igazi fanatikus vagyok. Gyakran járok koncertekre, ezeket az estéket szeretem a legjobban, kitudom engedni a gőzt és baromi jól érzem magam. Természetesen nem egyedül járok a bulikra, hanem a barátaimmal. A baráti társaságom mind olyan személyekből áll, akik nagy koncertrajongók, így mindig találok valakit, akivel együtt mehetek. Egyedül nem lenne az igazi, biztos nem érezném magam olyan jól.
Lehel, a baráti társaságunk egyik oszlopos tagja szinte mindig benne van a buliban. Az utóbbi néhány évben azonban nem a legjobb társaság, ugyanis nagyon hamar lerészegedik, így az est nagy részében arra kell összpontosítanunk, hogy épségben hazaérjen és ne csináljon semmi hülyeséget. Néhány hónapja meghívtam magamhoz és elbeszélgettem vele. Közöltem vele, hogy aggódok miatta, túl sokat iszik, kicsit le kellene állnia. Lehel nem igazán reagált semmit, csak hallgatott és nézett ki a fejéből. A beszélgetés után úgy éreztem, hogy semmit nem hatott az, amit mondtam, egyáltalán nem érdekelte a véleményem.
Tegnap kiderült, hogy rossz volt a megérzésem, Lehel igenis elgondolkozott a hallottakon, ugyanis meglátogatott és talán most először meglepő őszinteséggel beszélt velem. Elmondta, hogy a családjától is sokszor hallotta, azt amit én mondtam neki, de nem akart szembenézni az alkoholproblémáival. Azonban, amikor már én, a barátja is ezzel állt elő, aki szinte csak a bulikban látja, felismerte, hogy valóbal elszaladt vele a ló. Az elmúlt hónapban a családja segítségével felkerestek egy Addiktológiai- és Családkonzultációs Központot, akikben bízva indulnak el a felépülés útján.
Nem igazán ismerem ezt a területet, így Lehel elmesélte, hogy az Addiktológia a különböző függőségekkel foglalkozó orvosi szakterület. Azért látogatott meg, hogy közölje velem, a szakemberek úgy döntöttek, hogy 28 napra be kell költöznie az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központba.
Nem maradt sokáig, csak épp közölte ezt velem, majd távozott. Természetesen rendkívül feldúlt a hír. Egyből elkezdtem kutatni a központ után, bővebb információt szerettem volna kapni arról, hogy a barátom pontosan milyen kezelésen vesz részt.
Hosszas keresgélés után végül rátaláltam az Addiktológiai- és Családkonzultációs Központ weboldalára. Megtudtam, hogy a központ, amit a családjával választottak, a Minnesota-modellt alkalmazza a kezelések során. Ez a modell Amerikából származik, eredetileg bentlakásos, több hónapos terápiás program. A szakemberek a felépülési folyamat során nem csak az orvosi ismeretanyagra támaszkodnak, hanem túlnyomó részt saját élményű, felépülésben lévő önkéntes vagy fizetett munkatársakat alkalmaznak. A modell hatékonyságát bizonyítja, hogy Amerikában a kezelőintézmények túlnyomó többsége ezt a terápiás módszert alkalmazza. Magyarországra csak az 1990-es években érkezett meg ez a kezelési forma, azóta pedig egyre elterjedtebbé vált.
A kezelés célja az, hogy segítsenek a függő személynek abban, hogy felismerje mi a problémája és ebből adódóan azt, hogy segítségre van szüksége. A központ munkatársai megmutatják neki azt, hogy pontosan miket kell megváltoztatni ahhoz, az életvitelében és gondolkodásában, hogy tünetmentesen tudjon együtt élni függőségével.
A weboldalon olvasottak nagyon bíztatók voltak, azt hiszem, hogy Lehelnek is sokat segíthetnek a függősége leküzdésében. Biztos vagyok benne, hogy nem lesz egyszerű menet, de kellő akarattal és segítséggel sikerülhet.
Bízom benne, hogy a következő együtt töltött bulin Lehel már teljes józansággal fog kisétálni a koncertteremből és végre ő lesz az, aki ránk vigyáz. Erre még biztos kell várni egy kicsit, de szerintem megéri. Én megpróbálok Lehel támasza lenni, ebben a nehéz időszakban és tartani benne a lelket.