Több évtizede dolgoztam már a zeneiparban, de mindig ott motoszkált a fejemben a gondolat, hogy valami mást is ki szeretnék próbálni.
Beindítani egy zenekart nem egyszerű feladat. Sokkal több kell annál, mint azt egy laikus ember gondolná, sokszor fogalmunk sincs, miért nem jönnek össze, vagy működnek a dolgok – talán épp a csillagok nem állnak úgy.
A zenészeknek nem csak, hogy élvezniük kell, amit csinálnak, elengedhetetlen, hogy egytől egyig hivatásként tekintsenek a muzsikálásra, ami sokszor áldozatokkal és lemondásokkal jár. Egy hobbizenekar például simán megteheti, hogy nem figyel a marketingre, és az időkorlátokra, azonban akinek ez bevételi forrás, az már nem játszhat a tűzzel. Pláne nem csapatban. Ha egy ember linkeskedik, vagy a zenekar számára nem áll a prioritási lépcső első pár fokán (a saját testi, lelki, szellemi épsége és a családja után), az az egész bandára kihatással van, és olyankor bizony a tagcsere az egyetlen megoldás. Egy zenekar is, mint minden más vállalkozás, csak akkor működik, ha mindenki tudja, hogy mi a dolga, annak eleget tesz, és kellő felelősségtudattal is végzi azt. Ha egy valaki ront, akkor mint a dominó, dől az egész, és rántja magával még azt is, amit előtte mindenki jól megcsinált. Egy hibát nem lehetetlen, de kétségkívül rengeteg idő, energia, és plusz munka rendbe hozni, kijavítani. A zenészeknek ezen kívül jól kell kijönniük egymással. Mindenkinek birtokában kell lennie annak a képességnek, hogy a problémákat asszertíven kezeljék, akár személyes, (belső, vagy külső, tehát magánéleti) akár kollektív problémáról van szó. Ez is sok álmatlan éjszakát tud okozni. Ha valakiben nincs meg az a képesség, hogy félre tudja rakni a sérelmeit, akkor az nem való csapatba. Lesznek súrlódások, mint minden más területen, ahol együtt kell dolgozni más emberekkel. Ez természetes. De ha valaki nem elég gördülékeny, spontán, az meg tudja ölni az atmoszférát, ami egy kreatív alkotási folyamaton alapuló, művészi vonalú munkában nem szerencsés.
Az évek során borzasztóan sok olyan tehetséges zenésszel dolgoztam együtt, akiknek azért ment a kukába a több évig tartó munkája, mert valaki makacs volt, vagy azért nem sikerült előbbre jutniuk, mert nem ugyanazzal a vehemenciával, szenvedéllyel, és céllal vágtak neki. Nekem is sokat kellett tanulnom, és nem bánom, hogy ilyen tapasztalatokkal rendelkezem, ugyanis mindet fel tudtam használni az életem más területein, de őszintén szólva belefáradtam. Pár év kihagyás után arra jutottam, belevágok, és eleget teszek a régi álmomnak. Felismerve a piaci rést -jókor voltam jó helyen -, nyitottam egy klubot. Azok alatt az évek alatt, amíg koncertszervező voltam, elég sok bulit szerveztem le, és rosszabbnál rosszabb helyek közül lehetett csak válogatni… Elhatároztam, hogy egy olyan koncerthelyszínt nyitok, ami nem csak, hogy jól néz ki, hanem olyan struktúrával rendelkezik, ami a kisebb feltörekvő zenekarok igényeit is kielégíti.
Amikor megvásároltam a korábban egyébként étteremként működő ingatlant, azért döntöttem mellette, mert kiváló energetikai tanúsítvánnyal rendelkezett. Az energiafelhasználás több mint 40%-át fordítjuk az épületek fenntartására, én meg nem szerettem volna olyan ingatlanba fektetni, aminek magas költségei vannak. 2009. január 1.-től minden új építésű és közhasználatú épület esetében kötelező az energetikai tanúsítvány kiállítása szerencsére, az uniós ajánlásra bevezetett jogszabály pedig 2012-től kötelezővé tette az energetikai tanúsítvány elkészítését régi épületekre is. Az ingatlan felmérését ecoteam végezte, akik még árgaranciát is vállalnak: amennyiben értesülünk náluk kedvezőbb lehetőségről, amint erről tájékoztatjuk őket, ők azon az áron vállalják a tanúsítás kiállítását. További információt a https://www.e-tanusitas.eu/ oldalon olvashatnak.