Régóta nagy álmom volt az, hogy hangmérnök lehessek. Sokáig azonban halasztgattam ezt az álmot, mivel úgy voltam vele, hogy jóval harminc felett az ember már ne akarjon új karrierbe kezdeni, hiszen mégiscsak el kell tartanom a családomat.
Jó néhány éve azonban a családommal beköltöztünk egy kertes házba. Nagy változás volt ez számunkra és jó néhány nehézséggel szembe kellett néznünk nemcsak a költözés előtt, hanem utána is, de szépen lassan megoldódott minden problémánk.
Amit még a panelos korszakunkban sosem tapasztalhattam meg, az az, hogy milyen érzés, mikor az embernek garázsa van. Az egész ház alá van pincézve, aminek egy részéből garázst alakítottunk ki, a másik fele pedig egy ideig üresen állt. Mivel több autót nem terveztünk venni és a közeljövőben nem is fogunk, ezért felmerült a kérdés, hogy mit kezdjünk a pince fennmaradó részével.
Mivel a feleségem tisztában volt vele, hogy mennyire rajongok a zenéért és nagy vágyam már egy ideje, hogy hangmérnök lehessek, ezért beleültette a bogarat a fülembe: Mit szólnék ahhoz, ha elvégezném a hangmérnöki képzést, a garázs melletti részből pedig egy zenei stúdiót csinálnánk.
Mondanom sem kell, eleinte felcsillant a szemem a gondolatra, de úgy voltam vele, hogy ez egy hatalmas beruházás lenne, nincs nekünk erre felesleges pénzünk, és egyébként is, mi történik akkor, ha mégsem menne nekem ez a szakma. Arról nem is beszélve, hogy mit csináljak a saját stúdiómmal.
Napokig gondolkodtam ezen és sokat beszélgettünk róla a párommal, a gyerekek is meghallották a beszélgetést és a fiam egyből fellelkesült, mivel akkoriban alapítottak néhány barátjával egy együttest, így ő élt-halt a zenéért.
Végül úgy döntöttünk, hogy üsse kavics, belevágunk. Beiratkoztam a tanfolyamra és elsőre, sikeresen el is végeztem. Nagyon élveztem a tanulási folyamatot, zenei irányba szakosodtam. Szerencsére ha valaki hangmérnök szeretne lenni, akkor nem kell hosszú éveken át egyetemre járnia, hanem OKJ-s képzésen megtanulhatja a szakmát.
Miközben a képzésre jártam, utána néztem, hogy a környékünkön vajon lenne-e igény egy zenei stúdióra, a fiam pedig felvetette, hogy egy próbaterem sem lenne rossz.
Egy szó, mint száz, végül megszületett a terv: A környéken igen is van igény arra, hogy a környékbeli zenekaroknak ne kelljen bejárniuk a fővárosba felvenni egy-egy zenéjüket. Ráadásul a fiamnak is igaza lett abban, hogy a zenekaroknak próbateremre is szükségük van, amiből a környéken szinte egyet sem találni. Így esett meg az, hogy végül nemcsak a pince fennmaradó részét adtuk át a zenének, hanem a garázst is, aminek rövid ideig, de nagyon örültem.
A garázsból próbaterem lett, a másik részből pedig stúdió, ahol szabadidőmben megkezdtem a hangmérnöki munkát. Lehet, hogy a jövőben ez lesz majd a fő állásom, hogyha nagyobb hírnevet szereznek a munkáim, vagy több lesz az igény ilyesmire, de egyelőre ezt még nem tehetem meg.
A próbaterem is szinte állandóan tele van, eleinte csak a fiam együttese próbált itt, de egy idő után bejelentkeztek más helyi fiatal bandák is, akiknek szükségük volt egy helyre, ahol nyugodtan játszhatják a zenéjüket.
A feleségem először megijedt a próbaterem gondolatától, mondván, hogy az nagyon hangos és a házat állandóan beleng majd az üvöltő zene, azonban olyan profi brigád szigetelte le a helyiséget, hogy még ezzel sincs gond. Nemcsak, hogy a szomszédokat nem zavarja a „zaj”, még a lányom is nyugodtan tud tanulni egy-egy vizsgára anélkül, hogy az alattunk próbáló együttesek bármilyen gondot is okoznának.
Ennek a felújításnak már kereken egy éve, azonban rá kellett jönnünk, hogy ezen a fronton is szükség van némi felújításra. A fiam jelezte, hogy nagyon jó, mikor egész nap lenn vannak a teremben és játszanak, azonban elég macerás, hogy mindig fel kell járkálni a konyhába, ha inni szeretnének, vagy összedobni egy szendvicset. Én is hasonlót tapasztaltam, miközben a stúdióban dolgoztam, hogy nagy segítség lenne, ha lenne lenn is egy picike konyha és egy mosdó, hogy a ház lakó részét teljesen el lehessen szeparálni a zenei szekciótól.
A fürdőszoba-projektbe még nem vágunk bele egyelőre, mert arra még nem gyűlt össze a kellő összeg, azonban a picike konyha leválasztása már megkezdődött és lassan a végéhez is ér. Már csak a konyhabútort kell megrendelnünk hozzá és akkor elkészül az igazi zenész-konyha.