A minap egy szuper koncerten voltam. A fellépők nagyon értettek a hangulat fokozásához, az este azonban nem csak a zenekarnak köszönhetően volt kiemelkedő, hanem azért is, mert találkoztam az egyik gyerekkori barátommal, Ottóval, akivel már hosszú évek óta nem láttuk egymást.
Ottó régen visszahúzódó, félénk srác volt, azonban mára nagyon menő pasi lett belőle. Elképesztően meglepődtem, amikor megláttam, hogy motoros ruhában van. Sosem néztem volna ki belőle, hogy valaha is rá fog ülni egy nagy motorra.
Én is szeretem a motorokat, így megkéretem Ottót, hogy menjünk egy kört a járgányával. Nagyon felszabadult volt az út, jól éreztem magam.
Az út végén megkértem Ottót, hogy meséljen nekem arról, hogy mi a motoros jogosítvány megszerzésének a menete. A srác egyből a motorjogositvany.com weboldalt ajánlotta, elmondása szerint ő is innen gyűjtötte be a szükséges információkat.
Az internetes oldalt csak másnap, a buli után vettem szemügyre, de valóban jónak tűnt, hiszen azt hiszem, hogy a kellő tudnivalókat sikerült beszereznem.
Én mindenképp egy nagy köbcentis motoron képzeltem el magam, azonban nagyon hamar ráébredtem, hogy nem lenne észszerű a legnagyobb vasparipával kezdeni, hiszen nem biztos, hogy megfelelően tudnám irányítani azt. Ezt a motorjogositvany.com internetes oldalnak köszönhetően tudtam meg, mivel ott olvastam arról, hogy mennyire fontos a fokozatosság elve, tehát, hogy ne egyből a legnagyobb motorra pattanjunk fel, mivel ez életveszélyes lehet.
A honlapon beszerzett információk után, jelentkeztem is egy tanfolyamra. Jelenleg lelkesen készülök a KRESZ vizsgára. Tudom, hogy még korainak tűnik, de már a legtöbb motoros felszerelést beszereztem: zárt, magas szárú cipőt, bukósisakot, kesztyűt és térdvédőt is. A kollekcióból már csak épp a lényeg, a motor és a jogosítvány hiányzik. De nem csüggedek, hiszen ha a lelkesedésem megmarad, akkor hamarosan ezek is meglesznek.