Gondolom senki nem lepődik meg azon, hogy imádom a zenét, bárhol és bármikor. Sokáig ennek a szenvedélyemnek csak otthon tudtam igazán hódolni, mert ott volt megfelelő hangrendszerem. Még otthon laktam a szüleimmel, amikor elkezdtem egyesével vásárolni hangfalakat és egyéb zenelejátszó eszközöket. Kicsi volt a szobám, mégis annyi mindent belezsúfoltam, hogy az egész házat ki lehetett volna vele tölteni. Persze csak akkor, ha hagyták volna. Lényeg ami a lényeg, már akkor elterveztem, hogy ha egyszer lesz egy saját lakásom, vagy éppenséggel házam, akkor a nappali központi eleme egy jó minőségű és szép hangrendszer lesz, hogy a kedvenc zenéimet akármikor élvezhessem, amikor csak szeretném.
Habár az ember terveinek nagy része nem szokott sikerülni, ez szerencsére bejött. Miután elvégeztem az egyetemet és elkezdtem komolyan dolgozni, akkor sikerült a barátnőmmel együtt annyit összekuporgatnunk, hogy hitelre vehessünk egy lakást. Nagy boldogság volt az mindkettőnknek, mert nagyon vártuk már, hogy önállóan is elkezdhessük az életünket és ne valamelyikünk szüleinél kelljen tölteni a hétvégéket. Szerencsére Timit sosem zavarta a zene iránti szeretetem, szóval amint beköltöztünk, tényleg bekerült a nappaliba az „álom zene”. Egy mindent tudó erősítő, négy nagy teljesítményű hangfal és egy laptop, amiről az egészet irányítani lehet. Teljes volt a boldogság.
Aztán persze ahogy ez lenni szokott, többre kezdtem el vágyni. Úgy voltam vele, hogy az egy dolog, hogy otthon jól szól a zene, viszont ha kilépek a lakásból, erről le kell mondanom. Az autómat használtan vettem egy idős bácsitól. Jó állapotban van, a bácsi remekül vigyázott rá, garázsban tartotta, viszont akárhányszor eszembe jutott a kocsi hangrendszere, a sírógörcs kerülgetett. Volt benne kettő darab miniatűr hangszóró, amiből több recsegés jött ki, mint zenei hang, illetve egy olyan rádiós fejegység, ami csak kazettát volt képes befogadni. Annyira lehangolt ez a dolog, hogy sokszor inkább nem is hallgattam semmit, csendben utaztam. Terveztem, hogy csináltatok bele valami jobbat, de eddig sajnos nem volt rá felesleges pénzem.
Nyáron azonban változott a helyzet. A munkahelyi teljesítményemért kaptam némi prémiumot, ami pont elég volt arra, hogy megvalósíthassam az autós zenei terveimet. Elvittem a kocsit az egyik autószerelő barátomhoz, aki tényleg bármit meg tud szerelni a járműveken, mondtam neki, hogy nézze át az autót, hogy mik a lehetőségeink zene ügyben, én pedig utána elmegyek megvenni ami kell, ő pedig beszereli nekem. Így is lett. Miközben azonban felmérte az autó zenei-elektronikai állapotát és lehetőségeit, feltűnt neki, hogy a kormánynál nincs minden rendben. Némi nézegetés után rájött, hogy szivárog a hidraulika olaj, ami a szervót működteti.
Karcsi, a szerelő barátom, azt mondta, hogy egyelőre ez fontosabb dolog, mint a hangrendszer, mert ha elmegy a szervóm, akkor aztán nem lesz gyerekjáték közlekedni a kocsival. Igaza volt, tényleg azt kell megcsinálni először, ami fontos. Persze azért a zenére is visszatértünk. Azt ajánlotta, hogy egy modern fejegységgel, két-két hangszóróval elöl hátul, és esetleg egy kisebb mélynyomóval olyan hangzást tudunk elérni, amilyet szeretnék.
Mivel nem akartam kockáztatni szervo ügyben, otthagytam az autómat Karcsi műhelyében, ő pedig addig adott nekem egy szervizautót, hogy tudjam intézni az ügyeimet. A hidraulika olajat az internetről rendeltem meg, egy szimpatikus webshopból, akiktől korábban már motorolajat is vásároltam. A hangrendszert viszont személyesen mentem el egy boltba kiválasztani. Hosszas válogatások után, de végül kiválasztottam, hogy pontosan mit is szeretnék, illetve azt, hogy mit engedhetek meg magamnak.
Mivel későn végeztem a boltban, ezért aznap már nem akartam Karcsit zaklatni, másnap délután mentem vissza hozzá. Addigra szerencsére a hidraulika olaj is megérkezett, nagyon gyorsan kiszállították. Mire odaértem a műhelybe, Karcsi már szétszedte az autómat, sőt, kicserélte azokat az alkatrészeket, amik elöregedtek és a szervóban levő hidraulika olaj folyását okozták. Így legalább szervo ügyben már csak annyi dolga volt, hogy beletöltse a frissen vásárolt olajat. Amint ezzel készen volt, nekiállt a zene szerelésének. Több órán át tartott a művelet, mert mint minden esetben, itt is akadtak apróbb technikai problémák, de szerencsére nem az orvosolhatatlan fajtából.
Este kilenc volt, mire mindennel végeztünk. Én is besegítettem Karcsinak, lévén barátok vagyunk és mégiscsak az én autómat csinálja. Így legalább gyorsabban végeztünk, legalábbis én ezzel áltattam magam. Nem örülök, hogy a szervóval is gondok voltak, hiszen így egy kicsivel többet kellett ráköltenem az autómra, mint szerettem volna, de ha Karcsi nem nézi át ilyen alaposan, akkor én sosem jöttem volna rá a problémára, ami okozhatott volna némi kellemetlenséget.
És milyen a zene? Egyszerűen csodálatos! Mostantól bárhova megyek is, a legjobb minőségben és hangerőn élvezhetem a kedvenc muzsikáimat!